🚆 Idegen a vonaton – 2. rész: Az ő szabályai

A gyűrű halkan, alig hallhatóan zümmögni kezdett – épp a legérzékenyebb idegein. Teste megfeszült, szinte azonnal. A lány elmosolyodott, mint aki pontosan tudja, mit okoz.

– „Jó.” – súgta halkan.

Egy pillanatra a kabátja alá nyúlt, majd egy apró, fekete csipkebugyit húzott elő. A fiú torka elszorult.

– „Mielőtt felszálltam, levettem. Azt hiszem, most te jössz…” – hajolt közelebb, szinte csók távolságra.

A szíve úgy vert, hogy alig hallotta a vonat zakatolását. Hirtelen felállt.

– „Gyere velem.”

Végigsétáltak az üres sorok között, a vonat hátsó kocsijába. Ott már alig volt valaki. A lány kinyitotta a mosdó ajtaját, belépett, majd őt is behúzta, és bezárta mögöttük.

Ahogy a zár kattanását elnyelte a zaj, finoman a falnak nyomta. A szeme vadul csillogott, hangja rekedt volt a vágytól:

– „Megérdemled.”

A fiú keze remegett, miközben a nadrágja cipzárja lehúzódott, és a világ egy pillanatra megszűnt körülötte. Érezte az olvadó gyönyör határát. Minden mozdulat, minden érintés szinkronban volt a gyűrű egyre intenzívebb rezgésével.

– „Még mindig nem érhetsz hozzám,” – suttogta a lány, miközben ajkai újra és újra visszatértek hozzá.

A fiú próbált figyelmeztetni… de már késő volt.

A pillanat utolérte. Megremegett, elsuttogta a lány nevét… aztán csak zihált és kapaszkodott, hogy talpon maradjon.

A lány felállt, letörölte ajkát, gyengéden szájon csókolta, majd a fülébe lehelte:

– „Most már az enyém vagy.”

Mire bármit is mondhatott volna, ő már igazította a kabátját, kinyitotta az ajtót, és eltűnt a folyosón, mintha ott sem lett volna.

A fiú percekkel később botorkált vissza a helyére — zavartan, még mindig reszketve. Az ülésen egy szalvéta várt rá, szépen összehajtva.

Rajta egy telefonszám… és három szó:

„Legközelebb: hotel.”